Összefoglalás

Bevezetés a biológiába

Amikor 10 évesen megismertem a biológus szót, akkor eldöntöttem, hogy biológus leszek.

Egészen kiskorom óta közel áll a szívemhez a természet. Sok minden köt a természethez és annak világához, ugyanúgy, mint azokat az embereket, akikkel az év során interjút készítettem. Nehezen megfogalmazható, hogy ez mikor és hogyan is alakul ki, de két nagyobb csoportra tudtam lebontani a kialakulás menetét. Az első csoportba tartoznak azok az emberek, akik egy erősebb impulzus, esemény vagy ember által szerettek bele e tárgyba. Jellemzően egy fontosabb tanár vagy családtag váltotta ki náluk ezt az érdeklődést. A másik csoportba tartoznak azok a biológiát szeretők, akiknél ez több időt (akár éveket) vett igénybe. Ebben az esetben jellemzően kisállatokat tartottak vagy növényeiket gondozták, így közelebb kerülve a természethez. Ami szeretet kialakul az állatok és a természet iránt kiskorban, az később jellemzően a biológia iránti érdeklődéssé is konvertálódik, ahogy ez velem is történt.

Nagyon kevesen tudják már tinédzser korban, hogy a biológián belül merre specializálódjanak. Ez azért is van, mert ezeket a foglalkozásokat nem generációról generációra „öröklik” (mint például az ügyvédi hivatást), hanem ez egy saját, ismeretlen ötlet, amit legtöbbször csak később tudnak racionálisan meghozni és kivitelezni.

Felkészülés az első szakmára

Az egyetem választásig nem voltak kérdőjelek bennem. Azután már igen.

Az egész tanulási, útkeresési folyamatot a bizonytalanság szó jellemzi a legjobban. Nagyon szerencsés az az ember, aki már gimnáziumban tudja, hogy mivel fog foglalkozni. A legtöbb biológussal ez nem így van. Akkor már rendkívül sikeresnek értékelheted a gimnáziumi éveidet, ha megbizonyosodtál abban, hogy például biológia neked való és ezzel szeretnél foglalkozni, specializálódni ráérsz később. Ezért is annyira fontos, hogy számodra kedvező gimnáziumban tanulj, én emiatt is ajánlom különösen az AKG-t. Segítettek rávezetni a pályára, megtalálni azt, ami érdekel, és a bizonytalanságból egy magabiztos, félelemmentes döntést tudtunk közösen kovácsolni.

A kialakult bizonytalanság persze nem csak a gimnazistákban fellelhető, a gimnázium elhagyását követő időszakot is kérdőjelek jellemzik. Az egyetemválasztás vagy a diploma megszerzése utáni időszak is nehéz döntésekkel jár. Legtöbb beszélgetőtársam az egyetemen ismerkedett meg a számára megfelelő területtel, és majdnem mind úgy tartja, hogy rettentő nehéz eltalálni elsőre azt a szakmát, ami életük végéig érdekelni fogja őket. Többeknek nem is sikerült, de természetesen ekkor sem dől össze a világ. Az egyik legfontosabb tanulság, amire jutottam az év során, hogy sosem késő váltani. Ez a kijelentés az egyetemekre és a foglalkozásokra úgyszintén igaznak bizonyosul.

Interjúkból az is kiderül, hogy akik a biológia iránt érdeklődnek és itthon szeretnének tovább tanulni, az egyik legjobb választásnak az ELTE Természettudományi Kara bizonyosul. Beszélgető partnereim többsége ezen a karon végzett, van, akit egészen máig magával ragadott az ELTE, csak most már tanárként van jelen az intézményben.

Amiről kevés szó esik itthon, ám az egyik legnagyobb elősegítője az egyetem utáni elhelyezkedésnek, azok az ösztöndíjak. Egy ösztöndíj elvégzése természetesen plusz idő és munkabefektetéssel jár, hisz fontos projekteken kell dolgozni, melyeket elengedhetetlen a feladathoz méltó felelőséggel elvégezni. Azon kívül, hogy a felelősségvállalásra tanít meg, a pályázatokban is megsegít, hisz így könnyebben meg tudod mutatni, hogy korábban mit értél el. Erre nagyon érdemes figyelni, mert sok lehetőséget ad, mint például a külföldre való kijutást is.

Itthon, vagy külföldön jobb?

Magyarország sok mindenben tér el a külföldi tapasztalatokhoz mérve. Mások az egyetemek, követelmények és legfőképp a felfogás. „Sokkal öntudatosabbak, tisztában vannak, hogy mit akarnak és elérik a kitűzött céljaikat.”

A külföldi egyetemek terén sajnos nem tudtam sok tapasztalatot nyerni, mert csak egy interjú alanyom ment külföldre tanulni. Ő úgy érezte, hogy nagy a különbség a belföldi és külföldi egyetemek közt, legfőképp azt a magyar oktatásra jellemző mentalitást bírálta, mely „a vizsgákra készít fel, nem az életre”.

Belföldön ugyan kockázatmentesebb dolgozni, a legtöbb kutatói pályán nélkülözhetetlen a külföldi tapasztalat. Természetesen ezt nem egyszerű megszerezni, hiszen a munkakeresés külföldön is az egyik legnagyobb nehézségek közé sorolható. Akik külföldön dolgoztak vagy nemzetközi konferenciákon vettek részt, teljesen más motivációt és hozzáállást észrevételeztek, mint itthon. Amit az itthoni munkaerővel kapcsolatosan többen is szóvá tettek, a motivációhiány, egyáltalán nem jellemző külföldön.

Ha ezek az érvek nem győznének meg, külföldön még az átlagkereset is nagyobb.

Kutató pálya

Folyamatos fejlődést biztosít és igényel, emiatt is ilyen nagy kihívás.

A megkérdezettek közül, akik kutatóként dolgoznak egytől-egyig imádják szakterületüket, de a kutatói pályának is megvannak a maga jellegzetes nehézségei. A folyamatos pályázat beadások létbizonytalanságot és megállás nélküli bizonyítást eredményeznek. Egyre specifikusabbnak kell lenni a területeken, ez megköveteli a precizitást és a rengeteg szakmai kritika elviselését, amely elkedvetlenítheti az embert. Ennek ellenére az élmény, amelyet a kutatás és a munka eredményez elnyomja a negatívumokat és előre viszi őket a folyamatos fejlődés irányába.

A különböző kutatásokat sokféle képpen lehet végezni, de összehasonlításuk során számos közös tulajdonságra lelhetünk. A legtöbb kutatómunkára jellemző, hogy záros határidőn belül kell letenni valamit az asztalra, azaz rövid, 1-3 éves időszakokon kell megmérettetned magad. A gyors adaptációhoz és rövid határidőkhöz nagyon képben kell lennie az embernek a világ más pontjain történő eseményekről. Ehhez a naprakész tudáshoz a nemzetközi szakirodalom olvasása elengedhetetlen. Egy idő után már csak úgy lehet az új szintre lépni, ha sokat olvas az ember, mert így lesznek új ötletei, így tudnak inspirálódni és természetesen tisztában kell lenniük azzal, hogy olyan projektbe kezdjenek bele, amelyre még máshol sem kaptak választ.

A kutatómunka, hasonlóan a művészetekhez, az emberiség luxusa.

A legnagyobb hátránya a kutatómunkáknak, hogy ebből nem lehet megélni (vagy csak nagyon nehezen). Ezért is kell maradék szabadidejükben lektorálni, fordítani, interjút adni, cikkeket írni és még sorolhatnám. Cserébe nagyon izgalmas és komplex munkát látnak el. Csak az foglalkozzon biológiával és kutatással, aki nagyon motivált és maximálisan elhivatott, mert rettentően szűk a munkáltatói réteg, vagyis nehéz elhelyezkedni. Nyögve nyelősen jönnek a pályázati pénzek, de ha jönnek akkor sem lesz dúsgazdag az ember. Látszólag nem nélkülözhetetlen dolgokat termelnek, ezért is állandóan küzdeniük kell a munkalehetőségekért. Ha meg is nyerik a pályázatot akkor más nehézségekbe ütköznek, mint a kudarc tűrése, mert mértéktelen bírálat éri őket. A legapróbb dolgokat is észre kell venniük, mert ha ők nem veszik, más fogja. Nem szabad feladniuk, hinni kell magukban és kitartónak kell lenni, hogy a pályán tudjanak maradni.

Tanulságok

Sosem éltem meg a munkát, munkának.

Minden perc, melyet ezzel a projekt kitalálásával, kidolgozásával töltöttem, hasznos volt számomra. Elértem a célom: megismertem egyes biológiai pályák rejtelmeit. Ez a projekt megerősítette az érzéseimet e tárgy iránt, így nyugodtabban és magabiztosabban tekinthetek a jövőmre. Az útkeresés kételye természetessé vált számomra, ezzel az is, hogy határozottan kell váltani, ha rossz pályán találom magam. Azt, hogy „sosem késő váltani” persze egyszerű mondani, de bátornak és célratörőnek kell lenni, hogy megtaláld a hozzád illő szakterületet.

Ezen kívül jobban megismertem a weblapfejlesztés és újságírás menetét is, melyek úgyszintén hasznomra válhatnak a jövőben.

A nyitottsággal kapcsolatosan is tudtam tanulságot leszűrni, így úgy érzem, hogy emberileg is előre léptem a projekt ideje alatt. Középiskolásként, teljesen ismeretlenül kerestem meg szakmájukban megbecsült és híres szakembereket, akik tárt karokkal, hatalmas nyitottsággal fogadtak engem. Emiatt nagyon hálás vagyok.