Komlósi Gergely Pécsen nőtt föl. A periódusos rendszer által szeretett bele a biológiába, amelyben a természet rendjét/rendezettségét vélte felfedezni. Szegedre ment egyetemre, ahol biológia kémia szakra jelentkezett, itt ismerkedett meg részletesebben az idegrendszerrel, amivel a mai napig foglalkozik.

Az egyetem választásig nem voltak kérdőjelek bennem. Azután már igen.

PHD után egy olyan kutatócsoportban dolgozott Budapesten, ahol a talamusszal foglalkoztak (a talamusz egy az agykéreggel szoros kapcsolatban álló agyterület). Neki ez a projekt után jött a nagy elbizonytalanodás, amely sokaknak egyetem választás előtt szokott lenni. Nem tudta, hogy hogyan fog majd ebből megélni, van-e elég motivációja stb. Ezért is választotta azt a kockázatmentes opciót, hogy belföldön marad dolgozni. Ez nem tartott sokáig, mert a következő években egyre inkább érezte úgy, hogy külföldön a helye. Rájött, hogyha a pályán akar maradni és azt szeretné, hogy komolyan vegyék, akkor ahhoz mindenképpen kell külföldön is dolgoznia egy pár évet. Ezen kívül a nemzetközi konferenciákon azt is észrevételezte, hogy teljesen más motivációjú és hozzáállású a külföldi munkaerő, mint az itthoni. Sokkal öntudatosabbak, tisztában vannak, hogy mit akarnak és elérik a kitűzött céljaikat.

Most már 2 hónapja dolgozik Amerikában, Buzsáki Györggyel, aki az egyik legelismertebb magyar a szakmában, de nem csak ő miatta ment külföldre, hanem meggyőződése, hogy idegen környezetben tanul a legtöbbet az ember. Rengeteget tanult a módszer és technika újítások terén, de a szakmán kívüli dolgok is meg tudták lepni. Ami Magyarországon mindig is hiányzott, a motiváció, az ott maximálisan jelen van. Ha szombaton vagy vasárnap ment be rajta kívül is biztosan voltak többen, akik akkor tevékenykedtek.

Lehet kényelmesen is és úgy is, hogy megszakad az ember, a lényeg, hogy élvezd.

Az agykutatást és bármilyen kutatást nagyon sok féle képpen lehet végezni. Ahogy a legtöbb kutatásra jellemző, itt is záros határidőn belül le kell tenni valamit az asztalra, azaz rövid, 1-3 éves időszakokon kell megmérettetned magad. A gyors adaptációhoz és rövid határidőkhöz nagyon képben kell lennie az embernek a világ más pontjain történő eseményekről. Rengeteget kell olvasni, legfőképp szakirodalmat. Egy idő után már csak úgy lehet az új szintre lépni, ha sokat olvas az ember, mert így lesznek új ötletei. Az olvasás hiánya vezethet fásultsághoz is. Ezért is kifejezetten izgalmas az idegtudomány, mert határfelületet nyújt ezernyi területnek. Így sok irányba lehet fejlődni. A folyamatos fejlődést pályázatok beadásával lehet elérni, amelyekhez sokat hozzátesz, ha ösztöndíjas a dolgozó. Az ösztöndíjak abban segítenek, hogy fontos projekteket vállalj és azokat felelőséggel megcsináld. Ez persze legtöbbször plusz idő és munkabefektetéssel jár. Azon kívül, hogy a felelősségvállalásra tanít meg, a pályázatokban is megsegít, hisz így könnyebben meg tudod mutatni, hogy korábban mit értél el. Erre nagyon érdemes figyelni, mert sok lehetőséget ad, mint a külföldre való kijutást is.

A kutatásban a tudás a legnagyobb jutalom.

Egy nap a laborban

Magát a kísérletet az egér végzi.

Amikor a laborban van akkor állatokkal, legtöbbször egerekkel kísérletezik. Az körülbelül úgy néz ki, hogy napi kétszer egyórára betesz egy egeret egy kis helyre, ahol eltölti az idejét (például meg kell találnia valamit, vagy csak simán járkál körbe...). Ez a kísérletes rész egy passzív rész, csak azért vagy a közelben, hogy ellenőrizd a műszerek működését. Utána a nagyobb rész az adatelemzés. Ide kell valamilyen szintű számítógépekhez és programozáshoz való képzettség. Természetesen vannak olyan laborcsoportok, ahol ez a laboros munka jelentősen eltér, pl. napi 20-30 állattal való kísérletezés.