Csenge most épp GYES-en van, mert gyermeket vár, ez előtt a Richter Gedeon Nyrt.-nél dolgozott gyógyszerfejlesztő kutatóként. 1 évet töltött a Richternél, azelőtt a Tudományos Akadémián dolgozott, úgyszintén kutatóként.

Nagyon szerencsés az az ember, aki már gimnáziumban kinéz magának egy állást.

Ő inkább az a típus, aki szeret folyamatokat megérteni, a dolgok mélyére ásni, szóval a biológián belül a kicsit unalmasabb/monotonabb ágak szóba sem jöhettek. Ennek ellenére a gimnáziumban majdnem mindent kedvelt, ami biológia, így kellett neki egy kis idő, amely rávezette, hogy merre is szeretne tovább tanulni.

Az orvosin kezdte, de pont az hiányzott belőle, ami orvossá teszi az embert: az elhivatottság.

Egy ilyen komoly egyetemen márpedig a motiváció az egyik legfontosabb dolog. Körülbelül fél év után ott is hagyta az orvosit. Ekkor nagy dilemma előtt állt, hogy merre menjen tovább. Végül a közgáz mellett döntött, és elkezdte az alapképzést. Az első két év után újra felélénkült a biológia iránti vágya, így a szakosodásnál a környezet management irányába ment el. A közgáz miatt már célirányosan kezdett keresni, ekkor találta meg magának a BME-n a környezet mérnöki képzést. Végül nem környezet mérnök, hanem biomérnök lett, mert a tanárokkal, diákokkal és ismerősökkel való beszélgetések erre vezették. Később a gyógyszermérnöki felé kezdett hajazni egy kicsit. A közgáz utolsó évét így párhuzamosan csinálta meg a BME mellett.

Ezek után a Tudományos Akadémián dolgozott, mint biomérnök. Ugyan élvezte az ott létet és még maradhatott volna a kutatóintézetnél, de elment onnan, mert hosszútávon oda mindenképp doktori kellett volna, amit ő nem szeretett volna végigcsinálni, hiszen az rengeteg időt igényel. Ekkor döntött úgy, hogy valami olyan irányba szeretne menni, ami hosszútávon is működni fog. Így elment a Richterhez (is) egy interjúra, ahol megtetszett neki az állás, és felvették. Ez állítása szerint nem tudatos volt, mondhatjuk, hogy a véletlen műve, itt azaz álláskeresésnél jön be igazán a szerencse faktor.

A Richternél egy kutatócsoportba került, melyben az volt a feladata, hogy elméletben megalkossa a helyes kísérletet és elemezze azokat, de gyakorlatban a kísérleteket az asszisztensek végezték el. Nyilván sokszor felment ő is kísérletezni és ellenőrizni, de legtöbbször az irodájában töltötte napjait. Magas szaktudással rendelkeztek az asszisztensek is, de bonyolultabb is lett így a helyzet. A kísérlet elvégzéséről néha konfliktusok alakultak ki.

Folyamatos fejlődést biztosít és igényel, emiatt is ilyen nagy kihívás.

Azért ajánlaná a gyógyszerfejlesztést, mert nagyon izgalmas és komplex munkákat tudsz ellátni. Önmagában az, hogy másokon segíthet az egy fantasztikus érzés. Elég szűk a munkáltatói réteg, de a külföldi munkahely nem jöhetett szóba, hisz akkor jegyezték el egymást a férjével.

Ezek nagyon hosszú folyamatok; egy gyógyszer forgalomba hozása 8-15 évbe kerülhet.

Ezért is igényel ilyen sok türelmet ez a pálya. Nem annyira specifikus, hisz ez egy nagy vállalat, de pl. az analitikusnak tűrnie kell a monotonitást. A legfontosabb a precizitás, hiszen annyi apró dolgot kell tesztelni, hogy élvezned kell azt, hogy a legkisebb részletnek is utánajárhatsz.

Visszagondolva

A biológia tanár pályát azért vetette el még gimnázium után, mert akkor még nagyon alacsony volt a társadalmi megbecsültsége. Igy utólag már úgy gondolja, nem biztos, hogy jól döntött hiszen, ha az ember érez magában elhivatottságot akkor nem szabad ezzel foglalkozni.

Ha megváltoztathatná a múltat, akkor a mérnöki vonalat lehet, hogy kihagyta volna, de abban reménykedik, hogy ez még a hasznára válhat a jövőben. Az orvosit nem gondolta át eléggé, nem volt elég elhivatott, így arra is időveszteségként emlékszik vissza.

Azt tanácsolja a mai fiataloknak, akik kedvelik a biológiát, hogy elsősorban nézzenek át és listázzanak ki minden biológia szakot az egyetemekről, amelyek minimálisan is felkeltik az érdeklődésüket.

A legfontosabb az, hogy megtudd milyen lehetőségek állnak rendelkezésedre.