„Kutatni és kutatással foglalkozni az egyik legőszintébb dolog. (Nincs benne hátsó szándék. Az egészet azért csinálod, hogy hozzáadj a közöshöz)”

Pléh Kamilla most Berlinben dolgozik a Max Planck Intézet Evolúciós Biológia részlegén, állatorvosként. A részlegen belül a Zoonózis csoportba tartozik, ahol az állatokról emberekre terjedő betegségeket vizsgálja, így az interjú készítése alatt Guineában tartózkodott, ahol ebolával kapcsolatos kutatómunkát végzett.

Sok helyen és országban tanult. Első egyetemes évét Skóciában töltötte, azután az állatorvosin tanult Budapesten, majd Erasmussal Lyonban is volt egy évet, így ő tökéletesen össze tudja hasonlítani a külföldi és belföldi oktatási különbségeket. Az oktatás az állatorvosin állítása szerint folyamatosan javul, de itt is hasonló a probléma, mint a legtöbb helyen Magyarországon; nem az életre készít fel, hanem a vizsgákra. Ennek ellenére az egyetemen rengeteg a külföldi, így nemzetközi, jó híre van. A legtöbb dolgot az itthoni egyetemen is érdekesnek talált, akkor lett kicsit unalmasabb, amikor elkezdtek a klinikumról tanulni. Ez általában fordítva van, inkább az anatómia, fiziológia stb. szokott jellemzően unalmas lenni.

Miután elvégezte az egyetemet és állást keresett, került elő egy régi álma, hogy Afrikában dolgozzon. Ez okból bukkant rá egy álláskeresésre a Max Planck kutatóintézethez, akik állatorvost kerestek Elefántcsontparki kutatáshoz. A leadási határidő után tudta már csak elküldeni a jelentkezést, és annak ellenére, hogy rendkívül meggyőzőnek találták, egy ideig mással kellett foglalkoznia.

Ebben az ideiglenes várakozó időben elment Máltára egy kisállat rendelőbe dolgozni. Ezt annyira nem szerette volna, mert már az egyetemen sok gyakorlatot végzett és rájött, hogy már nem érdekli ez a közvetlen gyógyítás, mint a kutatás. Mindenesetre kipróbálta magát egy fél évre élőben is, amíg nem keresték újra a Max Planck Intézettől a munkával kapcsolatosan. A máltai felmondás után két héten belül már Elefántcsontparkban kutatta a csimpánzok megbetegedésének okát.

A labormunka olyan, mint amikor főz az ember. Őszintén szólva unalmas.

Berlinben van a klasszikusabb, laborozós kutatói munka, míg, ha külföldre megy akkor kalandosabb dolgokkal foglalkozik, de egy PHD-snak (mint ő) extrán sok labormunkája van. Minnél feljebb kerül a ranglistán, annál kevesebb labormunkával kell foglalkoznia. A laborozás mellett, a temérdek adminisztratív feladatot is Berlinben végzi, ahol még jellemzően tudományos cikkeket kell írnia és olvasnia, hogy ne maradjon le semmiről. Annak ellenére, hogy nagyon talpraesettnek kell lenni a terepmunka végzéséhez, ő ezt szereti a legjobban. A kitartás és szívósság mellett a monotonitástűrőképességet is a leghasznosabb adottságokhoz sorolná, ha ezen a téren foglalkozol.

A terepmunka azért is áll közel a szívéhez, mert szereti a változatosságot. Olyan helyekre juthat el, ahova egyszerűen turistaként nem lehet. Megjárod az egész világot, úgy, hogy közben részt veszel a világ jobbításában. Persze, mint a legtöbb kutatómunkában itt is sok nehézséggel küszködnek a dolgozók. Nagyon specifikusnak kell lenned, így természetesen egyre több precizitást igényel a megadott munka és ez könnyebben kedvetleníti el az embert a dolgozástól. Ezen kívül állandó létbizonytalanság van ebben a munkában. Újra és újra pályázatokat kell beadni, mert folyamatosan bizonyítanod kell magadat.

Guinea

Nem sikerül megtalálni az ebolás denevért.

Mint már említettem, az interjú készítése alatt épp Guineában tartózkodott, ahol a prioritás az Ebolával való állatok vizsgálása és kiderítése, hogy mennyire növekedett vagy csökkent a fertőzés a dzsungelben. Ezen kívül még a helyiek betanítása is egy munkaszempont volt. Az Eboláról egy érdekes, elfogadott tény, hogy a denevérekről terjed át az emberekre, de ez sosem volt bizonyítva.

Míg a csapat egyik fele az ebolás denevér után kutakodott, addig ő és pár társa biomonitoring-al mérték fel a dzsungelt, és az állatállomány csökkenését vagy növekedését próbálták meghatározni az elmúlt 10 évben. Ezt mind noninvazív járványkutatással csinálták, amely sok ürülékgyűjtéssel jár, mert nem lőhetik le altatóval az állatot és vehetnek mintát, így távolról ez a legjobb módja a mintavételnek. Specifikusan a döglegyek is nagyon értékesek ehhez, azért, mert minden ürülékre és tetemre rászállnak, így sok légygyűjtéssel pontosan lehet megmondani, hogy milyen állatok hány százalékban élnek a környéken, így a légygyűjtést is ők végezték. A legyek még azt is közölni tudják, hogy tetem van-e a közelben, így bukkantak rá egy elpusztult csimpánzra. Az elhunyt tetemeket ilyenkor felboncolják és további teszteket végeznek rajta. Még arra is választ keresnek egyelőre eredménytelenül, hogy vajon amiatt terjed-e újra jobban az emberekre az Ebola, mert a dzsungelben megnőttek az Ebolás állatok száma.

DNS Metabarcoding

Amikor Berlinben labormunkát végez, akkor a legtöbb esetben DNS metabarcodinggal foglalkozik. Azt a folyamatot nevezzük metabarcodingnak amelyben egy egyed mintáját (legtöbbször ürüléket) számítógép segítségével sok kicsi DNS-re szeqenálják és ez lehetővé teszi azt, hogy számos más anyagot azonosítsanak ugyanazon a mintán belül. Ezt például az Elefántcsontparkos kutatás után arra tudták használni, hogy csimpánzürülékből állapították meg, hogy pontosan mit és mennyit evett az egyed az elmúlt 48 órában. Ide programozáshoz való tudás is szükséges, mert itt a kutatónak kell beprogramozni, a legfontosabb dolgokat, mint például, hogy milyen DNS-t keressen a program.