Szabó Niki 10 éves kora óta él-hal a delfinekért, így addig delfinológus szeretett volna lenni, amíg 18 évesen rá nem jött, hogy ez mennyire nehezen kivitelezhető. A Budapesti Gazdasági Egyetemen, a Kereskedelmi Szakra jelentkezett, ahol egy hét se kellett neki, hogy felfogja: ez nem neki való. Állást keresett és egy évet dolgozott, ez év alatt találta ki apjával, hogy a továbbiakban a sportpszichológia felé veszi az irányt.

Egy olasz nyaralás alkalmával szeretett bele a delfinekbe, amikor egy állatkertben delfineket simogathatott. A szeretete a delfinek iránt a mai napig kitart, de nem tudta megvalósítani az álmát, hogy delfinológus legyen. Pályaválasztási tanácsadóhoz is fordult, de ő sem tudta ebben megsegíteni.

Mindig is szerette a gyerekeket, csak nem akart sem tanár, sem gyerekorvos lenni és azt hitte, hogy nincs sokkal több opciója, amíg az apja fel nem vetette a gyerekpszichológiát. Az ötlet, hogy gyerekekkel foglalkozzon nagyon felcsigázta és a következő évben az ELTE-re ment Pszichológia Szakra. Az ötödik évét már Svájcból fejezte be, ahol a rokonainál élt és autista gyerekekkel foglalkozott. A sportpszichológia is itt jött be a képbe, mert a lakása mellett egy hatalmas sportcsarnok volt, ahova ő sokat járt edzeni és nézelődni.

Sosem éltem meg a munkát, munkának.

Amikor hazajött egy gyerekotthonban kezdett el dolgozni, ahol nagyon kevés volt a fizetés. Amiatt kellett ezt az állást otthagynia, mert még ha feljebb is került volna a ranglétrán, akkor sem tudott volna megélni ebből hosszútávon. Ez a pszichológusok egyik legnagyobb problémája: nehezen lehet megélni belőle. Itthon a pszichológia kevéssé elfogadott, csak úgy lehet jól keresni, ha megfelelően menedzseled is magad. Szerencsére javul a helyzet és egyre nagyobb az átlagkereset, de még mindig közel sem olyan, mint külföldön, ahol Magyarországgal ellentétben könnyebb sportpszichológusnak lenni. Ott klubok igazolnak le és akkor sokkal jobban specializálódsz egy sportágra, míg ezt Magyarországon nem engedheted meg és mindenféle sportágat el kell vállalni. Ennek persze előnye is van, mert rengeteg sportággal ismerkedsz, és ettől változatos és véletlenül sem monoton vagy unalmas lesz az elvégzett munka.

Ami még vonzó lehet a sportpszichológiában, hogy rengeteg pozitívumot kapsz vissza.

A pszichológus szakma olyan személyiséget követel, amellyel az emberek könnyen kapcsolódnak és megbíznak. Ezt nem lehet megtanulni. Tudnod kell hallgatni, meg kell érteni őket, és csak utána tudsz a megtanult tudásra hagyatkozni. Legtöbbször a saját irodájában személyesen, vagy telefonon tudja az óráit elvégezni, de többször megesik az is, hogy esetleg vidékre kell mennie órát tartani. A sportpszichológusi élet, nagyon hasonlít a sportolóihoz, így kifejezetten rugalmasnak kell lenni. A munkaidő rugalmassága attól is függ, hogy állami munkahelyen vagy magán helyen dolgozik az ember. Természetesen az állami munkahelyek sokkal kötöttebb munkaidőkkel rendelkeznek.