Kubinyi Enikő az ELTE Radnóti Gyakorlógimnáziumába járt, ahova egy biológia versenyen elért kiemelkedő eredményéért vették fel. Már akkor is a biológiát érezte a magához közeli tantárgynak, de emellett nagyon szerette az irodalmat is. Az ELTE-n tanult tovább, ahol most is dolgozik, az Etológia Tanszéken.

A biológia iránti érdeklődése még gyerekkorában alakult ki. Ezt, a rengeteg háziállat és szobanövény, valamit Konrad Lorenztől a Salamon király gyűrűje erősítette meg benne, de nem igazán volt különösebb fordulópont a biológia megszeretésében. Még mielőtt 1994-ben érettségizett, sokszor Attenborough filmeket, vagy épp akkori leendő munkatársát, a híres magyar kutatót, Csányi Vilmost nézett a televízióban. Ezek mind különösen érdekelték és még jobban megszeretteték vele szakmáját.

Az etológia alapvetően az állatok, a környezetükben lévő természetes viselkedésével foglalkozó tudomány. Ő főleg kutyákkal foglalkozik, ami azért különlegesebb, mert a kutya természetes környezete nem a vadon, hanem az emberközeli környezet. Így a kutya is tanulmányozható, mert annak ellenére, hogy az ember hozta létre van természetes környezete, amely azt eredményezi, hogy emberekkel, azaz gazdákkal kell vizsgálni őket. Ez az ötlet módszertani újdonságot hozott a szakmába, amelynek kísérleteit és vizsgálatait ők végeztek először a világon. Ezen kívül még olyan érdekes területeken dolgozott, mint:

• kutya szociális tanulása
• kutya-farkas kapcsolata (háziasítás)
• etorobotika
• viselkedésgenetika
• kutyák öregedéskutatása

A tudományos pálya viszonylag hierarchikus. Miután megírta, majd meg is védte a doktoriját, azután lesz kutató az ember, odáig csak hallgató. Ekkor kezdhet el pályázatokat írni, amellyel utána szerencsés esetben 1-5 évig dolgozhat. Ha már posztdoktor, akkor elkezdhet saját kutatócsoportot építeni, melyben már saját szakdolgozói is lehetnek. Minnél tapasztaltabbak és jobban pályáznak annál nagyobb lesz a kutatócsoport. Ő már csoportvezető így nem ő az, aki „mutatja a kutyának a botot”, sőt még legtöbbször nem is adatot elemez, hanem felügyel, ellenőriz és publikál. Persze pályázatokat is ír, így most a munkája majdnem egész nap a számítógép mellett telik. A pozitív oldala ennek, hogy az online élet így őt kevésbé befolyásolta, sőt ebben az évben több publikációja jelent meg, mint bármikor.

Emellett még arra is időt kell szánnia, hogy az ELTE-n órákat tartson. Az ELTE még most is Magyarország vezető egyeteme, és állítása szerint egy jó ugródeszka a külföldön tanulásra, dolgozásra vagy PHD-re. Teljesen más a tanítás és rendszer, mint régen, de ő most is úgy tartja, hogy: „ha Magyarország, akkor ELTE.”

Őszintén szólva én nem feltétlen ajánlanám.

Csak az legyen etológus, aki nagyon motivált és maximálisan elhivatott, mert rettentő nehéz elhelyezkedni. Nagyon nehezen jönnek a pályázati pénzek, de ha jönnek akkor sem lesz dúsgazdag az ember. Sokszor ő sem hitt magában, hiányolta magából a motivációt, de amikor volt egy nagyobb kihagyása a munkából (pl. gyerekszületés) akkor mindig rájött, hogy őt nem érdekli más és ezt szeretné csinálni.

A kutatómunka hasonlóan a művészetekhez az emberiség luxusa.

Nem nélkülözhetetlen dolgokat termelnek, így kitartóan kell küzdeniük a munkalehetőségért. Nem szabad feladniuk. Ha meg is nyerik a pályázatot akkor más nehézségekbe ütköznek, mint a kudarc tűrése, mert mértéktelen bírálat éri őket. A legapróbb dolgokat is észre kell venniük, mert ha ők nem veszik, más fogja. Emiatt is jár ennyi videóelemzéssel és megfigyeléssel ez a szakma. Emellett mint a legtöbb kutatói pálya, ez is nagy mennyiségű szakirodalom olvasást igényel. Csak így tudnak inspirálódni, új dolgokat kitalálni és természetesen tisztában kell lenniük azzal, hogy olyan projektbe kezdjenek bele, amelyre még máshol sem kaptak választ.